A számítógép hálózat csupán a csomópontok beállítása, hogy egymással beszélgessenek (csomópontokon értem a számítógépeket, nyomtatókat, Kola automatákat és bármit, amit meg szeretnél:). Lényegében nem számít hogyan csatlakoztak: használhattak hajlékony-fény (fiber-optic) kábeleket vagy postagalambokat. Nyilvánvalóan néhány lehetõség jobb a többinél (fõleg ha van macskád).
Általában, ha két gépet csatlakoztatsz egymással, ezt nem hívjuk hálózatnak; lényegében három vagy több kell ehhez. Ez kicsit olyan, mint a világ "csoport" : két ember csak két srác, de három lehet "csoport". Hálózatok gyakran összekapcsolódnak, hogy nagyobb hálózatokat alkossanak; ezek a kisebb hálózatok (általában alhálózatoknak (sub-network) hívjuk) nagyobb hálózatok részei lehetnek.
Az aktuális kapcsolatot két gép között gyakran hívjuk "hálózati kapcsolatnak" (networking link). Ha a géped hátuljából indul kábel a többi géphez, akkor az a te hálózati kapcsolatod.
4 dolog van, amit fontosnak tartunk, ha számítógép hálózatról beszélünk:
Ha otthon összekapcsolsz 4 gépet, akkor ezt LAN-nak (Local Area Network) hívjuk. Ha minden csak pár percnyire van gyalog, általában LAN-nak nevezzük, akkor is számos gép csatlakoztatva van hozzá bárhol építetted ki a hálózatot.
A másik vége a spectrumnak a WAN (Wide Area Network). Ha van egy géped Lahorban, Pakisztánban, egy Birminghamban, Angliában és egy Santiagoban, Chilében és sikerül összekapcsolnod õket, ez a WAN.
Rajzolj hálózati térképet: a vonalak a
hálózati kapcsolatok, és minden csomópont egy pont. Talán minden vonal egy központi csomópontba vezet (mint a "nagy csillag"), mindenki egy ponton keresztül beszél ( 'csillagpontos topológia') :
o o o
\_ | _/
\|/
o-----o-----o
/|\_
/ | \
o o o
Talán mindenki egy vonalon beszél, mint:
o------o------o-------o--------o
| |
| |
| o
| |
o |
o
Vagy lehet, hogy 3 alhálózat csatlakozik egy csomóponton keresztül:
o
o | o--o--o
| | |
o--o--o--o--o o
\ |
o------o
/ |
o--o--o--o--o o
| | |
o | o--o
o
Látni fogod, hogy ezek a topológiák a való életben nagyobb távolságban elég bonyolultak.
Második dolog, amivel foglalkoznunk kell, hogyan építsük ki a hálózatot. A legolcsóbb a "sneakernet", ahol rosszul öltözött emberek visznek floppy lemezeket egyik géprõl a többire. Sneakernet majdnem mindig LAN. Floppy-k kevesebb, mint 1$-ba kerülnek és egy pár sneakers-t megkaphatsz 20$-ért.
A leggyakoribb rendszer, amely otthoni hálózatokról csatlakozik távoli nagyobb hálózatokhoz, a modem (MODulator/DEModulator), amely normál telefon kapcsolatot létesít a hálózati kapcsolatra. Bekapcsolja a dolgot, a szamitógép hangokat küld és a másik végrõl hangok jönnek vissza a gépnek. El tudod képzelni, hogy ez nem nagyon hatékony és a telefonvonalak nem erre a használtra vannak, de népszerû, mert a telefonvonalak elég gyakoriak és olcsók: modemet kevesebb, mint 50$-ért árulnak és a telefonvonal általában pár 100 dollár évente.
A leggyakoribb út, hogy gépekhez csatlakozz a LAN, ami Ethernet-et használ. Ethernet jellemzõbb tulajdonságai (legrégebbtõl a legújabbakig): Thinwire/Coax/10base2, UTP (Unshielded Twisted Pair)/10baseT és UTP/100baseT. Gigabites Ethernet (a neve 1000baseT kezd megbolondítani) most kezd elterjedni. 10baseT vezeték általában fekete coax kábel twist-on T-pieces -el csatlakozik a dolgokhoz: mindenki csatlakozik a nagy vonalban egy speciális terminator résszel a két végén. UTP általában kék vezeték egy tiszta click-in telefonstílusú kapcsolóval, amelyet csatlakoztatnak a foglalatba: minden vezeték egy nagy központi "hub" csomópontba csatlakozik. A kábelnek néhány dollár métere és a 10baseT/10base2 kártyákbol (számos kártya együtt csatlakozik) nehéz vadonatújat kapni. 100baseT kártyák, amelyek szintén jól "beszélik" a 10baseT-t, 10-szer gyorsabbak és kb. 30$-ba kerülnek.
A spektrum másik vége a Fiber; védõborítással ellátott vékony üvegszálas kábel, amely régóta kontinenseket köt össze. Általában az üvegszál ezrekbe kerül.
Minden csatlakozást egy csomóhoz "hálózati interfésznek" hívunk, vagy röviden interfésznek, azaz illesztõegységnek. Linux ezeknek az eth0 (az elsõ Ethernet interfész) és fddio (az elsõ Fiber illesztõegység) nevet adta. A /sbin/ifconfig parancs kilistázza õket.
Az utolsó dolog, amivel törõdnünk kell a nyelv, amin mindketten beszélnek. Mikor két modembeszél egymással a telefonvonalon keresztül, meg kell egyezniük, hogy különbözõ hangok mit jelentenek, különben ez egyszerûen nem fog mûködni. Ezt az egyezményt hívjuk protokollnak. Mivel az emberek feltaláltak új módokat a kódolásra, amit a gépek rövidebb hangokon csipognak:), új protokollokat hoztak létre. Legalább tucat különbözõ modem protokoll létezik, a legtöbb modem addig fogja probálgatni azokat, amíg talál egyet, melyet a másik is ért.
Másik példa a fent említett 100baseT hálózat: ugyanazt a fizikai hálózati kapcsolatot ( UTP) használja, mint a 10baseT fent csak 10-szer gyorsabban beszél.
Ezt a két protokollt, amit "link-level" protokollnak hívunk; ez a dolog továbbít egy egyéni hálózati kapcsolatot vagy egy "hop"-ot. A világ protokoll is besorol más egyezményeket, amelyeket követnek, látni fogjuk a következõkben.